Legkedvesebb unokanővérem - nem tudom, szeretmé-e, ha kiadnám a nevét (Anda Zsófia) - szerkesztő a Pécsi Hírlapnál... akarom mondani, a pécsi egyetemi lapnál, az UnivPécs-nél. Rendkívül szogalmas, önzetlen és mazoista - kérem szépen, hogy lehet egyszerre filozófi és magyar szakot vinni!???

Zsófi egyébként újságíró szeretne lenni, és be kell vallani, nagyon jó úton halad a felé, hogy beteljesítse az álmát. Nemcsak lelkes rabszolgája... khöm, írója és szerkesztője a pécsi lapnak, de a Figyelő újságnak is dolgozik, sőt már cikke is jelent eme országos lapban!
Elő a karrier-macival!

Én most egy remek kis publicisztikát szeretnék itt megosztani a kedves olvasókkal, mert - figyelem! - érdemes odafigyelni a csajra!

Isten veled igazságom

 Sohasem bírtam megállni, hogy ne tegyek megjegyzést, ha valaki elém tolakodik a bankban, gyógyszertárban, vagy fél méter távolságot sem hagy az automatánál. Nem tudok ilyen helyzetben tízig számolni. Általában élesen elmagyarázom, hogy az én időm is drága, és egyébként meg Európában vagyunk, vagy mi a szösz.

Külföldön nyaraltunk a párommal pár éve, és mivel nem tudtuk, merre induljunk, megörültem a két arra sétáló rendőrnek. Megszólítottam őket angolul, és elkezdtem volna a kérdezősködést, de amint rájöttek, hogy nem beszélek a nyelvükön, egymásra néztek, és egy lendülettel hátat fordítottak. Annyira dühös lettem, hogy kiabálni kezdtem, a kedvesem meg próbált elráncigálni, hogy te idióta, bármit megtehetnek velünk, ha olyan kedvük van. Nem bántam meg, hogy így reagáltam, mert mi történt volna, ha komolyan segítségre van szükségem? Mit csináltunk volna, ha valakinek tényleg baja esik a családból? Vagy mondjuk kiraboltak? Később gondoltam bele, hogy elképzelhető, hogy lehet következménye annak, hogy valaki egy idegen országban idegen rendőrökkel ordibál.

Egyszer komoly vitába keveredtem egy tanárommal, mert a kurzus teljesítésének feltételeit másként szabta meg a csoport egyik részének, mint a másiknak. Arra hivatkozott, hogy az előző csoport ezen és ezen szakos hallgatói csaltak a dolgozattal, ezért számukra másféle teljesítési forma a kötelező. Elmondtam a tanárnak, hogy ezt nagyon igazságtalannak tartom. Mentegetőzött, hogy ezt nem is ő találta ki, meg hogy végül is igazam van. A kurzus végén az átlagosnál jóval több munkát fektetett beadandómra négyest kaptam, amit az oktató szerint a hiányos bibliográfia indokolt.

Az idei nyár azonban komoly változást hozott megszállottan igazságosztó életembe. A fogorvosnál kezdődött minden. Több mint egy órát kellett várnom, mert éppen egy férfi arcát varrták össze, aki rászólt az elé tolakodóra a postán. Semmi több, csak megjegyezte, hogy ugyan már, uram, én is mennék a dolgomra, mire visszakézből kapott egy irgalmatlan erejű jobbegyenest.

Éttermekben, menzán többször előfordult, hogy az elégetett étel, vagy a katicabogaras rántott hús helyett újat kértem. Most egy pincér ismerősöm elmesélte, hogy mit művelnek a visszaküldött étellel a gonoszabb konyhai dolgozók. Azóta szó nélkül mindent megeszek, amit elsőre kihoznak.

Néhány hónapja külföldön jártam, történetesen a világ egyik legjobban őrzött repülőterén. Amikor hazafelé sorra kerültem az átvizsgáló kapunál, nem a saját, hanem fogtechnikus ismerősöm kézipoggyásza volt nálam. A táska eldugott zsebében találtak egy véletlenül ottfelejtett ceruza nagyságú, tűhegyes fogtechnikai műszert. Persze a szokásos harcias stílusomban kezdtem el magyarázkodni. Kapásból tíz fegyveres katona gyűlt körém. Soha nem éreztem magam olyan tehetetlennek, mint akkor. Megfogadtam, hogyha ezt túlélem, csomót kötök a nyelvemre és egy ideig az utcára sem megyek ki.

Egyik barátomat mindig csodáltam, mert nagyon ritkán húzza föl magát, elképesztően jó a konfliktuskezelő képessége, pedig tizenöt éve karatézik. Nemrég a főiskoláról sétált haza, amikor öt fiatal kiugrott egy kapualjból, körbevették, és az egyik kést szorított a mellkasához. Pénzt, telefont kértek tőle. Szó nélkül mindenét odaadta.

Szóval elmondhatom, kisebb lett a szám, és ennek egyébként az egész család örül. Mondják, hogy jobb ez így, úgy is sok bajod van, jön az mindig magától, miért csinálsz mindig újat és újat magadnak?

De összességében ez után a nyár után egy utolsó gyáva alaknak érzem magam.