A mongol birodalom fennállásának 800. évfordulójára két filmel lepett meg minket az ázsiai filmipar, s közülük egyiket kis hazánk is moziműsorára tűzte.
A japán produkcióju The Blue Wolf névtelenségével szemben az orosz-mongól-kazahsztán-német coprodukció, a Mongol már legjobb külföldi film Oscar-jelölést is kapott, sőt elnyert 10 más díjat is már.
A film Dzsingisz kán fiatalkorával (szül. 1162 Temüdzsin néven) foglakozik, és hogy hogy lett ebből a szegény, hányatattott sorsú gyermekből minden kánok kánja. Megvan az előnye annak is, hogy nem hallywoodi produkcióval állunk szemben: a heroikus ömlengések vagy brutális naturalizmusok helyett sokkal emberibb a történetvezetés - Temüdzsin minden cselekedetét gyermekkori választottja, Börte iránti szerelme vézérli, és bizony szerencsétlen hősünknek sokszor kell a nulláról indítania.
A film remekül bemutatja az akkori mongolok kultúráját: öltözködését, mentalitását, mindennapi életét és harcmodorát. Ilyen szempontból töri érettségire készülőknek is főnyeremény a film. Más részről viszont - lévén kevés forrás van Dzsingisz kán életéről - a történet jórészt a forgatókönyvíró fantáziája, szóval aki e téren szigorú, az ugyan úgy csalódni fog a filmben, mint annó csalódhatott a Gladiátorban.
Ázsiai film lévén, lehet egy-két előítéletünk. Például a költségvetés és az ezzel egyenes arányosságban álló tényezők (képi világ, effektek) terén. Mindenkit megnyuktatnék, bár a film tényleg alacsony költségvetésből készült, abszolút nem látszik rajta, sőt, igazán nagyszabásúnak tűnik. A táj és hozzá a buddhista papok kántálását imitáló zene tökéletes keretet ad a történéseknek, és még a végjáték grandiózus vihara is hihetőre sikeredett.
Amerikai filmekhez szokott szemnek probléma lehet még a kelet filmeinek vontatottab menete. Ezen sem kell aggódni, a film az első képkockától magával ragad, és nem enged. Ilyen film után még a stáblista is érdekes (de a zene alatta mindenképp maradásra ösztönz).
A film egyetlen hibájaként talán csak az említhető, hogy képtelenség, hogy Dzsingisz Kán ilyen jóképű jószívű lett volna!
A film rendezője az orosz Szergej Bodrov, Tamüdzsint a japán 
Asano Tadanobu, fogadott testvérét, Dzsamunkát a kínai Honglei Sun, feleségét, Börtét pedig a mongól Khulan Chuluun játsza - mind remekül. A Mongolt egy trilógia első részeként mutatták be, szóval várható a folytatás a Mongol Birodalom aranykoráról és Dzsingisz kán bukásáról - remélhetőleg ugyan ilyen színvonalon.
Az már biztos, hogy a DVD gyűjteménybe kötelező darab!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.